Tadeusz Słobodzianek méltán híres és világszerte játszott megrendítő darabja olyan apróságokról szól, mint ügyetlen udvarlások, vélt vagy valós sérelmek, milyen érzés tiszta ruhát magunkra venni, elfelejteni a tananyagot, apának és anyának lenni, hazatérni. Emellett olyan hatalmas dolgokról szól, mint hazafiság, hősiesség, felelősség, identitás, emberi méltóság, egy emberélet értéke, számtalan emberélet ára.
A történet főszereplője az idő. A 20. században vagyunk, a legrövidebb és legborzalmasabb évszázadban. Hiszen élők és holtak együtt léteznek, együtt járják végig az utat. Az osztály mindörökre együtt marad. Ennek a történetnek a főszereplője az erkölcs. Az életösztön. A túlélési vágy. Az igazságérzet. Hiszen legyen az gyilkos vagy áldozat, legyen az kínzó vagy megkínzott, legyen az a hatalom embere vagy a hatalom által eltiport, legyen az hazug vagy igazmondó, legyen az gyáva vagy hős, legyen az bárki vagy legyen az pont ő. Mindenki hiszi, tudja, éli a maga igazát. Szeretettel, vagy gyötrelemmel, élvezettel vagy borzalommal – de igazságot szolgáltat. Ítélkezik.
Egy cselekedet sem az első, minden tett már válasz valamire. Mindenki tudja hol és mikor kezdődött. Senki sem tudja mikor és hol kezdődött.
Tíz ember a főszereplő. Tíz élet. Száz. Ezer. Millió.