Az I. Kisebbségi Színházi Fesztivál margójára

Köszönjük mindenkinek, aki esténként eljött hozzánk egy (vagy akár több) előadásra – újra bizonyítva, hogy ez a város, ez a régió szereti az igényes színházat. Vendégül láttuk Marosvásárhelyt és Szabadkát, az ukrajnai háború miatt Magyarországon rekedt beregszásziakat és a szomolyai roma asszonyokat, a kassai Tháliát, az Ifjú Sziveket és az eperjesi ruszin színházat. Közelebbről is megismerhettük őket, nem mellesleg pedig: megmutattuk nekik a Komáromi Jókai Színházat. A rácsodálkozás öröme, egymás megértése, a párbeszéd elindítása, a közös tervek kovácsolása szintén fontos mérlege egy-egy fesztiválnak. Bízunk benne, hogy mostani vendégeink közül többen alkotótársként jönnek majd el hozzánk a nem túl távoli jövőben. Azt már most elmondhatjuk: van, akivel a jövő évadban találkozunk.
Azzal a gondolattal indítottuk útjára ezt a szemlét, hogy a jubileumi évadot meghatározó 70 mellé egy másik számot is felmutatunk: az egyest, az I. Kisebbségi Színházi Fesztivált. Múltunk, hagyományaink ünneplése mellé odatesszük a lehetséges jövőt, valaminek a kezdetét. Fáradtan, de elégedetten fejeztük be ezt a rendezvénysorozatot. Tele vagyunk tervekkel, elképzelésekkel, hogyan lehetne még gazdagabb kínálattal még színesebbé tenni a fesztiválunkat, nyelvi nyitással, összművészeti megközelítéssel a kisebbség, a másság megannyi lehetséges változatáról mesélve... Ha rajtunk múlik, biztosan lesz II. Kisebbségi Színházi Fesztivál, meg harmadik is, és így tovább.
Még egyszer: köszönjük mindenkinek, aki velünk tartott az elmúlt héten! Tartsanak ki mellettünk a jövőben is!
Lakatos Krisztina