Ferenczy Anna kilencvenöt percben

Másodszor rendezett székhelyén kívüli Múzeumi Szalont városunkban a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, és ismét a Komáromi Jókai Színház Vasmacska Stúdiószínpadára hívta az érdeklődőket Jarábik Gabriella múzeum-igazgató. Nem véletlenül a Jókai Napok alatt került sor a beszélgető délutánra, hiszen a vendég, Ferenczy Anna, a Magyar Területi Színház alapító tagja, negyven évnyi színészmúlttal a háta mögött létrehozta a róla elnevezett díjat, hogy szerény lehetőségei szerint támogassa a Jókai Napokon és a Komáromi Jókai Színház társulatában felbukkanó, játszó ifjú tehetségeket. Ezt a díjat az idei fesztiválon Till Tímea, a Selye Egyetemi Színpad tagja kapta, Yvonne szerepének feledhetetlen megformálásért. Az előadást csengel Mónika rendezte.
Volt színésztársai, a tásulat néhány jelenlegi tagja és kedves érdeklődők jelenlétében, szinte elviselhetetlen hőségben faggatta június 20-án az állami díjas színésznőt Miklósi Péter publicista. Eljöttek többek között Tarics János, Lőrincz Margit, Bugár Béla, Dráfi Mátyás, Holocsy Katalin, megjelent Batta György publicista, Szénássy Zoltán nyugalmazott középiskolai tanár, ott volt Tóth Tibor színidirektor.
Miért Ferenczy Annának kell itt ülnie? - kérdezte legelőször Miklósi Péter, a választ pedig a délután folyamán maga a színésznő adta meg, megható vallomásával. Pályafutása, száznál több színházi szerepe, könyvei jogosították fel erre, hogy a Múzeumi Szalon vendégszékébe üljön. Ferenczy Anna szerénységére jellemző, hogy csak Miklósi hosszas unszolására vállalta a beszélgetést.
Az életnek két igazán emberi megnyivánulása van - folytatta a kérdező - a mosoly és a könny. Vajon a színésznő pályáján miből volt több? "Aki erre a pályára lép, annak kijut ebből is, abból is" - mondta Ferenczy Anna, majd így folytatta " - "Ha nem jön a háború, biztosan az apácáknál kötök ki a zárdában. Oda hordtam a tejet. Mindig csodálatos ima és ének szűrődött ki a falak közül". Azután mesélt az Állami Faluszínház kezdetiről, arról, hogy először negyvenegyben járt Pozsonyban - rakott szoknyában és fodros ingben - akkor volt ott Bartók és Kodály. Szólt arról is, miképp került tizenhat évesen a Faluszínházhoz, miket játszott. "Ha gondom volt, haza, Nyitragerencsérre menekültem. Néha csak gondolatban szálltam, repültem a szilvafánk alá vagy az erdei tisztásra ülni, felhőket nézegetni, gyönyörködni a holdban" - idézte fel emlékeit. A művésznő ma már örül, hogy nem lett apáca, szereti a színhházat és az embereket.
A Múzeumi Szalon közönsége sokat megtudott a Magyar Területi Színház kezdeti korszakáról, majd arról, hogy a művésznő ötvenháromban ment férjhez, azután jöttek a gyerekek. A színház számára mindig külön világ volt, otthon a férjével soha nem beszélték meg a színházi ügyeket. Amikor Miklósi Péter megkérdezte, hiányzott-e neki szerep a sok szép alakítás - Anna Karenina, Lujza, Baradlayné, Nagymama - mellett, Ferenczy Anna közölte, csak a szépre emlékezik, mert nem akar a rosszra emlékezni. Két szerep mégis kimaradt a sorból - vallotta be -, pedig megígérték neki. Madách Évája és Shakespeare Júliája. Ezért hát az a kevés tüske a szívében, de már nem haragszik senkire. Nyolcvankilencben nyugdíjazták. Este hét órakor ma is arra gondol dunaradványi otthonában, hogy kezdődik az előadás. Elmondta, hívja mindkét magyar színházunk igazgatója, de a körülmények nem engedik, hogy nagy szerepeket vállaljon. Persze, színházba jár, amikor csak tud, azt mondta, ő a világ legjobb közönsége. A természet megnyugtatja, így kertészkedik, amennyit csak lehet.
Hagyománya a Múzeumi Szalonoknak, hogy a vendég kedves tárgyakat adományoz a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának. Ferenczy Anna saját festményét adta. Akkor rajzolta, amikor a gyermeke beteg volt. Rajta egy öreg muzsik őrzi a káposztaföldet. Elhozta még azt a tizenkét személyes terítőt, amit a kiutazások során az öltözőkben hímzett jelenésre várva, és még valamit. Udvardi Anna keresztöltéses hímzéses terítőjét, mert a keresztszemes hímzésnek Annika a nagymestere volt.
Jarábik Gabriella, a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatónője a rendezvényen megígérte, hogy jövőre, a jubileumi, negyvenötödik Jókai Napok keretében is rendeznek Múzeumi Szalont a Vasmacska Stúdiószínpadon.