Kísértetek

A Kísértetek középpontjában egy középkorú nő, Alvingné áll, aki egész életében férje bűneit titkolta és próbálta ellensúlyozni a közösségben. A férfi halála után azonban minden hazugság felszínre tör, és nem marad többé következmények nélkül. A Nóra és a Hedda Gabler után Ibsen harmadik nagy női drámája a Kísértetek, mely az 1881-es bemutató idején példátlan botrányok sorozatát kavarta.

Alving kapitány gazdag özvegye férje halálának tizedik évfordulójára árvaházat építtet az elhunyt emlékére. A megnyitó ünnepségre hazavárja rég nem látott fiát, aki festőként Párizsban él. De lehet-e bármit örömmel ünnepelni olyan világban, ahol álszentség leplez szégyenletes titkokat, kényszerű hazugságokat és elfojtott vágyakat?

Ebben a darabjában a világszerte ismert drámaíró messzebb ment, mint valaha: kora társadalmának legszentebb értékeit vette célba. Ha az olvasó végigköveti a szereplőket a sötét, ködös, esős darabon át, tanúja lehet annak, hogyan szembesülnek a kíméletlen nappal a „fénytől rettegők”.

Ibsen leginkább a Kísértetek című darabjában haladta meg korát, nyíltan felvállal olyan kérdéseket, mint a szifilisz, örökletesség, élettársi viszony, incesztus, szabad gondolkodás, a züllött nők és züllött férfiak azonos megítélése, a család, a szülői tekintély és a vallás megkérdőjelezése. Formai tekintetben is ez a legradikálisabban szerkesztett Ibsen-darab. Rendkívüli következetességgel lassan és kíméletlenül leplezi le a múltat: sorsdrámát alkotott egy új korban, melyben a biológia és pszichológia váltotta fel az isteneket.

A Kísértetek lényeges gondolati síkja, hogy Alving kapitány emlékét, azért lenne fontos
életben tartani, hogy végre továbbléphessünk.